A történet ott kezdődött, amikor a munkahelyem mellett nyílt egy viszkibár. Kedves cimborám pedig a viszkik nagy műértője, így elő-előfordult, hogy péntek este benéztünk egy kis kóstolgatásra. Közösen megállapítottuk, hogy tinédzserkori (kollégista) önmagunk hogyan szörnyülködne, ha látná, hova jutottunk. Sznob bárokban több ezer forintot fizetünk egy felesért (ami csak 4 cent), majd azt tízpercekig szagolgatjuk-nyalogatjuk-öblögetjük... Ekkor találtam ki, hogy ha valaha italokról fogok írni, tuti hogy az mentes lesz mindenféle modoroskodástól és sznoboskodásról (a blog mottója most nem számít). Nem lesz itt lecsengés meg gyümölcsös jegyek, savgerinceket se várj.

Miért éppen konyak?
Sok viszkit, rumot (meg pár gint és tequilát) megkóstoltam, volt ami ízlett is, de nem az én világom. Ez akkor derült ki, amikor először ittam jó konyakot. Ekkor határoztam el, hogy konyakokat fogok gyűjteni. Bár akkora választék nincs belőle, mint a viszkikből, de azért talán megtalálom a számomra kedves ízeket. És hogy milyen a jó konyak? Természetesen olyan, amilyen nekem ízlik. Ha érdekel az ilyesmi, tarts velem, legyél a konyak-komám. (modoroskodás-mentesség elbukva)

Ami lesz:

• rövid mondom RÖVID történeti áttekintés
• olcsóbb-drágább konyakok véleményezése mindenféle szempontok szerint
• kocsmaajánló, azaz hol milyen konyak kóstolható

Szóval ez lesz, amíg el nem unom...